A mozaik élt, él és élni fog, bizonyítja Positano, az Amalfi part legfestőibb és legfotogénebb helye, ahol a kortárs művészet megjelenése a város megújulásának markáns jele.
Az apró falu templomának bejárata előttiterecske a kortárs művészet lenyomataegy olyan helyen, ahol a természet, a történelem, a tipikus olasz atmoszféra művészeket ihletett meg, filmek díszletéül szolgált, vált művük tárgyává. Nagyszerű kezdeményezés a háromezeréves technika újjáélesztése, ami teret ad a művészeknek, az amatőröknek. Néhány év múlva talán az egész tér tele lesz az utolsó évtizedek mozaikjaival. A bájos mozaikok leggyakoribb motívuma a kéz, a szimbólumok tárháza. A kéz, ami a kapcsolattaremtés legfontosabb eszköze és túl a szavakon, az arc játékán, a kéz megértést, megértetést kifejező gesztusa a beszédnél egyértelműbb folyosókat nyithat meg. A kéz, a mindennapok eszköze, a szerszámok szerszáma. A kéz, ami a spiritualitás, a vallás jelképe. Az áldó, a kiterjesztett, a zárt kéz. Különösen szép az aranymozaikokkal díszített oszlop a tenger nyújtotta háttérrel. Egy ilyen gyönyörű üdülővárosban a mozaik találó alkalmazása a díszes napozó pad, ami a művészet és a funkcionalitás találkozása.
Santa Maria dell'Assunta
A mozaikok, az amalfi parti falu képét meghatározó templom, a Santa Maria Assunta előtti teret díszítik, aminek zöld-sárga kerámiákkal fedett kupolája szinte a város minden pontjáról vonzza a tekintet. A templom a XIII. században a St Vito Benedek rendi kolostor helyére épült és a Szűz Máriát ábrázoló bizánci ikon tiszteletére nevezték el Szent Mária Mennybemenetelének. Az ikont valószínűleg a Benedek rendi szerzetesek, akik hajóikkal Dél-Itália kereskedelmi és halászati útjain hajóztak, hozták Positanóba. A fennmaradt dokumentumok szerint II. József, Amalfi érseke dedikálta a templomot Szűz Máriának 1159-ben. A román stílusban épült, teljesen rommá vált templomot a XVIII. században szinte teljesen újraépítették.
Fekete Szűz legendájáról és Positanórol a cikk folytatásában olvashattok.
Utolsó kommentek