Icek ucája. Mit mondott? Hova megyünk? - fordulunk körbe kérdően, amikor Ricsi, az angolos keresztnevű, mégis nagyon kínai, de évtizedes magyar tapasztalattal is felvértezett, a magyar rasszizmus elől hazájába visszamenekült, a kultúrális forradalom besúgó rendszerén szocializálódott és ezért a kínai mindennapokat illetően szófukar idegenvezető vacsora után kiadja a jelszót. Enyhén sötétedik. Nyilvánvaló, hogy ez az "icek ucája" nagyon valami, nagyon kínai és mi hamarosan benn leszünk a tutiban. Nem is csalódunk. A tuti ebben az esetben az idegenvezetőnk által "icek ucájának" nevezett, a Tienammen tértől nem messze eső, de ennek ellenére meglehetősen modern Wangfujing utca körül kialakult éjszakai piacot, a kínai akcentussal kiejtett ÍZEK UTCÁJÁT takarja. Mi magyarok azt hisszük, ha voltunk félszáz kínai gyors és kevésbé gyors étteremben, a kínai étkezés felavatott pápái vagyunk. Sőt a könyvekből, útleírásokból, urbánus legendákból azt is pontosan tudjuk, hogy a kínaiak tücsköt, bogarat megesznek és állítólag még a kutyákat sem kímélik. Ez így is van. De ezzel szembesülni frenetikus élmény. Nem feltétlenül gasztronómiai, de élmény.
Utolsó kommentek