Mottó: Válságos helyzetben ne törj össze, a sors változásait tanuld meg nemes lélekkel elviselni. (Kleobulosz)
Még egy ilyen ünnep és felmondok. Szakképzetlen, hat éves gyakorlattal rendelkező mozaikmama megkezdte lázadását.
Az alapötlet zseniális. Az elvált szülők a fontosabb ünnepeket megosztják. Ez a parádés logisztikai bravúr nemcsak az időbeosztást segíti, de a szülőknek (ez lenne a párom) és árnyékuknak (ez lennék én) van lehetősége felgyógyulni, emberi formáját visszanyerni, regenerálódni a szabad véleménynyilvánítást bátran gyakorló egyre jobb étvágyú és önállóbbá váló fiatalság ( Viktor, Vilmos, Vivien) elsöprő lendületének nyomása alól kiszabadulva. Általában nálunk is kiválóan működik, de most mi nyertük meg a Pünkösd összes napját. A szombatjával, a vasárnapjával és a hétfőjével. Én már pénteken lementem a nagyiék üdülőjébe, hogy felkészítsem a terepet. és némi hőmérséklet kiegyenlítéssel barátságosabbá tegyem a légkört. Az idő nem volt meggyőző és az ezeréves platánsor csak úgy árasztotta magából a véget nem érő nedvességet és termelte újabb és újabb szapora és szorgos családját a kisebb és nagyobb pókoknak. (A balatonföldvári önkormányzat szerint nekünk ezt élvezni kellene)
A tizennégy éves ikrek közül Viktor egy osztálytárs közeli üdülőjéből szombat reggel toppant be, míg párom az ikrek másik felével, Vilmossal és húgukkal, Viviennel szombaton kora délután, egy kiadós fűnyírás után toppant be. Viviennel nem a boldogság és öröm érkezett meg. Letargiája abszolút érthető volt. Tizenegy éves lényének feldolgozhatatlan problémák sokaságával kellett szembe néznie. Itt van a Balatonon, amikor neki vasárnap este hatkor Pesten kellene lenni, hogy egy egyórás divatbemutatót megnézzen s már csak másfél napja van, hogy valakit meggyőzzön, miért kell őt Pestre visszavinni. Bár a puhítást már hetekkel korábban megkezdte, de még mindig nem értette miért nem az ő akarata látszik érvényesülni. A másik tragédiát a mobil okozta. Bár mobilja szakszerűen élte világát, de a kijelzője megszűnt feladatát ellátni és ezzel nem adta meg a zenehallgatáshoz és telefonáláshoz nélkülözhetetlen információkat. Ha ez még nem lenne elegendő szembe kell néznie a világ legfalánkabb, tizenegy éves kislányokra szakosodott állatával, a platánsor alatt megedződött pókokkal, akik szorgalmuknak, idejüknek köszönhetően két nap alatt keresztbe-hosszába szelik és hálózzák a lakást. Letargiáját meg sem próbálta palástolni és kelletlenül, grimaszolva vitte fel táskáját az emeletre.
Az éhes csapatot húslevessel, csirkepaprikással és tiramisuval vártam. A frissen érkezettekkel a teraszon megterített asztalhoz ültünk.
- Só nincs? – kérdezte Vivien az első kanál leves után. Fentebb említett problémák miatt a kiskamaszos báj udvariatlan nyegleséggel és mimikákkal érte el csúcspontját. Ezt úgy fordítsam, hogy milyen finom ez a leves és milyen jól esik, gondolkodtam magamban, de zokszó nélkül ugrottam és hoztam a sót.
- Van még egy meglepetésem, ha mindenki evett a paprikásból.- vezettem fel a gyerekek által rajongott tiramisut, amit teljesen az ízlésükhöz igazítva készítettem el évek óta.
- Micsoda, az epres süti?- kérdezte undok módón Vivien, és bár a Jamie Olivertől tanult epres sütimet és a tiramisumat is imádja, de a grimasszal és a kérdés intonációjával inkább a megvetését, mint az örömét szerette volna hangsúlyozni. Miután a tiramisu az utolsó cseppig elfogyott a fiatalság elvonult, hogy áldozzon a huszonegyedik század isteneinek a DVD-nek és az internetnek.
Másnap a párom öccsének segítettünk az üdülőt rendbe hozni. Ennek is megvolt a maga története, mert a fiúk 6-6 óra munkát veszítettek a párom öccsétől pókeren, így nem csoda ha teljes erővel próbálták a kártyaadósságot ledolgozni. Vivien és én önszorgalomból indultunk az elburjánzott sövényzet elleni harcnak. Nem mondom hogy fegyvertárunk tökéletes volt, de az eszközök hiányát lelkesedéssel pótoltuk. Ám Vivien résen volt. Pontosan tudta, hogy ma vasárnap van és neki hat órakor a MOM-ban kell lennie és ügyesen próbált puhatolózni, hogy ki is fogja őt elvinni. A párom természetesen elengedte, de vonattal kellett volna mennie, így Vivien csalódottan maradt.
- Milyen kár hogy így alakult. Sokkal jobb lenne úgy, mint régen – mondta Vivien két metszés között utalva a papa és a mama hét évvel ezelőtti válására. – azt az üdült mindig is jobban szerettem, mint ezt. A szomszédos, egykor a mama által tulajdonolt üdülő látványa indíthatott el benne nosztalgikus elemeket és inkább az elmesélésekből fakadó kislányos ábrándozás, mint az emlékek vezethették, mert három éves volt, amikor a mamájuk az elköltöztetésük mellett döntött.
- A mamádé volt, de eladta. – Próbáltam valami érzelemmentes, véleménynyilvánítást nélkülöző tényt közölni.
- Nem is tudtam. Miért adta el? – kérdezett vissza csodálkozva.
- Ezt tőle kérdezd- Válaszoltam a mamára hagyva a magyarázatot, de alig bírtam magamban tartani, hogy nem ez az egyetlen, amit nem mesélt el és erről nemcsak téged, hanem nagyvonalúan a magyar államot is elfelejtette értesíteni lenyelve jelentős nyeresége minden forintját. Azt is csak magamban jegyeztem meg, hogy a mamájuk a saját életét fontosabbnak tartotta, mint a tiéteket, de párom elveihez igazodva, inkább hallgattam.
A kiváló felütést természetesen lehetett fokozni. Az esti fürdést Vivien azzal hárította, hogy a fürdőszoba undorító. Kétségtelenül a szorgalmas pókok ott is kézimunkáztak, de ha plasztikusabban kifejezte volna véleményét és a stilaritás oltárán nem áldozta volna fel a tartalmat, gyorsan orvosolhattuk volna a problémát. Így Vivien a már elmaradhatatlan lenéző grimaszaival vonult be a fürdőbe, hogy megmossa a fogát és jó tanácsként csak azt kaphatta papájától, hogy nem kötelező ide jönni.
A bográcsos főzés és hajófestés pompás pünkösd hétfői program volt, de kétségtelenül nem vehette fel a versenyt a Született feleségek DVD változatával. Ennek ellenére sikerült Vivien a tűzhöz csalni, hogy részt vegyen a főzés romantikájában és örömmel festette le a fiúk csónakjának alját a papájával, miután a fiúk alaposan lecsiszoták. El kell ismerni életem első pincepörköltje a tökéletesség határát felülről súrolta és sikere óriási volt, de ezt az is segítette, hogy gyakorlatilag egy étkezést megspóroltunk és a délután négyre elkészült ebédre a jól ízesített vasszöget is megette volna a gyermeksereglet. Bár az ígért Brown-it tojáshiány miatt le kellett fújnom, de a fagyi tökéletes befejezése lett az estebédnek.
Miután a párom a kicsit az ízlésemnél tempósabban kamaszodó csipetekkel lelépett, hogy jogos tulajdonosuknak, a mamájuknak a megbeszélt este hatos időpontig visszaszolgáltassa, még rám zuhant a nagyiék üdülőjének romok alól való kibányászása. Nemes feladat és igazán pihentető a korai kamaszlét fintoraival, gonoszságaival felvértezett tininek látszó tizenegy éves lány csicskáztatásai után. A mosogatógép legalább nem tud arcokat vágni és megjegyzéseket tenni. És van választásod. Vagy rendesen elmosogat vagy nem. Mire a két órás utómunkálatokkal végeztem, amelynek során az addig helyüket nem lelő porszívó, fúrógép, labda, ecsetek landoltak a számukra fenntartott helyen, az összes széthagyott edény bekerült a mosogatógépbe, a bogrács kifényesedett, az eltévelyedett bútorok a helyükre kerültek az én mozaikmamás küldetéstudatom a nullához kezdett konvergálni.
Kell ez nekem? Hiszen a helyzet csak fokozódik. Végül is nem mondhatom, hogy a párom hat évvel ezelőtt nem figyelmeztetett, amikor mindenáron segíteni szerettem volna az apás hétvégéket. Én akkor a tudatlanok, gyakorlatlanok naiv ostobaságával vágyakoztam, hogy főzhessek a gyerekekre, animálhassam őket, mehessek velük kirándulni. De ez csak a felszín.
Tanulság: Amikor belecsöppensz egy újrastrukturált család életébe, ahol a papán kívül természetesen van egy ellenérdekeltséget kialakító mama és nem olyan természetesen annak új, a párod gyerekeivel együtt élő szerelme, akkor rájössz, hogy nemcsak párod, hanem volt nejének és családjának, új párjának és annak családjának értékrendjével, szokásaival, elvárásaival kell megküzdened a gyerekekkel kapcsolatos praktikus feladatok tömkelegén túl.
Utolsó kommentek