Lisszabon patinás lepukkantsága a Felfedezők emlékműve mellett kirakott mozaik világtérképen állva okoz komoly sokkot, hiszen itt szembesülünk azzal, hogy az Európa perifériájára szorult ország milyen óriási tengeri nagyhatalom és gyarmatosító volt a XV-XVI. században.
Már a XV. elején megvetették lábukat Afrika északi partján, áthaladtak az Egyenlitőn, felfedezték Guinea partjait, a Kongó folyó torkolatát. Diaz körülhajózta Afrika déli csücskét, Vasco da Gama eljutott India nyugati partjaihoz. A XVI. századra kiszorítva az arabokat szinte beltengerükké tették az Indiai-óceánt, kereskedelmi telepeket létesítettek Indiában, Indonéziában, Kínában és Japánban. Ázsia népes és fejlett országait az európai hajósok nem tudták meghódítani, a szárazföld belsejébe nem akartak, de nem is tudtak volna behatolni, itt be kellett érni jól jövedelmező kereskedőtelepek létrehozásával. Monopolizálták az óriási hasznot hajtó fűszer-, nemesfém- és rabszolgakereskedelmet. Európa legforgalmasabb kikötője Lisszabon lett, itt volt kereskedelem központja, innen irányították a kolóniákat és itt volt a királyi udvar székhelye. A portugálok általában beérték néhány, a kereskedőiket védő katonai támaszpont létesitésével, a felfedezett területeket nem igázták le. Ezzel magyarázható, hogy a XVII. század elején sorra átengedni kényszerültek gyarmataikat mohóbb vetélytársaiknak.
A mozaik nem hagyományos, hiszen méteres járdalapokból készült, de a 52 méter magas Felfedezések emlékművéről lepillantva a hatalmas iránytű és a világtérkép látványa a római mozaikokat juttatja eszünkbe.
A mozaikról, a portugál hódításokról és Tengerész Henrikről A mozaik világtérkép az egykori világbirodalom mementója című cikkben olvashatnak
Utolsó kommentek